Lelketlen lakótelep vagy valódi otthon?

Sopron sajátos helyzetéhez hozzátartozik, hogy az elmúlt évtizedek alatt alvó várossá vált. Sok itt élő családból legalább egy vagy akár több felnőtt is Ausztriába ingázik. De sokan vannak azok is, akik kifejezetten azért költöznek a határ mellé, hogy innen járjanak át dolgozni. Hétvégéiken hazautaznak az ország közép- vagy keleti régióiba, hétköznapjaikon pedig jóformán csak aludni térnek vissza Sopronba.

Annak a szomorú trendnek a következtében, hogy a jobb anyagi és szociális biztonság érdekében sokan külföldön keresnek munkát, Sopron egy hatalmas lakóteleppé vált. Csakhogy van valami, ami gyökeresen megkülönbözteti Sopron városát egy lakóteleptől.

Gondoljunk csak a város ikonikus lakótelepére: a Jerevánra. A lakótelep sok szempontból olyan, mint egy kistelepülés. Határain belül óvoda, iskola, kisbolt, nagybolt, zöldséges, posta, templom, trafik, drogéria, fodrász, kozmetika, kutyakozmetika és megannyi más szolgáltatás érhető el. Ezzel együtt játszóterek és tágas zöldterületek is teret adnak a pihenésre, kikapcsolódásra, időtöltésre. A paneltömbök közt a fasorok alatt sétálva még azt is megfigyelhetjük, hogy a legtöbb ház előtt a lakók gondosan ápolt virágos kertekkel díszítik környezetüket. 

Ez a fajta szellősség egyre inkább hiányzik az újonnan épülő lakóparkokból. Sopron infrastruktúrája pedig, ami élhetővé, nem pedig csak lakhatóvá tesz egy várost, egyáltalán nem bővül megfelelő ütemben, inkább leépülő tendenciát mutat. 

A tavalyi évben az óvodabezárások voltak azok az események Sopronban, amelyek nyílt tiltakozást váltottak ki Sopron lakossága körében, és hírük még az országos sajtóba is eljutott. De ugyanígy ritkultak tavaly a buszjáratok. A postabezárás hulláma is végigsöpört a városon. Bölcsődei helyekben pedig eleve nem bővelkednek a város intézményei. A város központi gyógyszertára, az Állomás Patika egy nappal megrövidítette heti nyitva tartását. A háziorvosi, gyermekorvosi és kórházi ellátás leterheltsége nő, ezzel együtt hosszabbodnak a várakozási idők, csökken az ellátás minősége, és növekszik az embereket terhelő szorongás. 

Sopronban ingatlanhoz jutni már régóta kiváltság. Az Ausztriába ingázók magas aránya miatt az eladók és bérbeadók is gyakran "euróban számolnak". Ezt tetézi az a szédítő infláció, ami az állami támogatott hitelek miatt országos szinten elragadta az ingatlanpiacot és az egekbe verte az árakat. 

Üdvözlendő Barcza Attila országgyűlési képviselő nyilatkozata, miszerint támogatják, hogy minden soproni saját ingatlanhoz jusson. Habár különösen a pályakezdő fiatalok és az alacsony bevételű egyének, párok és családok számára az olcsó önkormányzati bérlakások, fecskeparkok is nagy segítséget nyújtanának, amikből szintén hiányt szenved a város.

Érdemes volna megfontolni azonban azt is, hogyan lehet Sopront élhetőbb várossá tenni, nem pedig csak egy még nagyobb lakóteleppé. Ehhez pedig arra lenne szükség, hogy a lakóépületek építése és a hiteltámogatások mellett a város infrastruktúrája is épüljön. 

A zöldterületeket óvni és terjeszteni kell legalább olyan mértékben, ahogy az ingatlanok száma növekszik. A bölcsődei, óvodai és iskolai férőhelyek számát növelni szükséges, ahogy a többi egészségügyi és szociális intézmény befogadóképességét is. A helyi és helyközi tömegközlekedést nem csonkítani, hanem sűrűbbé, megbízhatóbbá és minőségibbé kell tenni. 

Mire van még szükség ahhoz, hogy Sopron ne csak a hálókörletet, de az otthont jelentse minden lakója számára?

Ha helyi problémát látsz, helyezd fel azt a TISZA Párt országos problématérképére!

Ha részese szeretnél lenni a megoldásnak, jelentkezz önkéntesnek, vagy lépj be egy TISZA szigetbe!

Építsünk együtt egy élhető, működő országot és egy élhető, működő Sopront!

Üdvözlettel,
Civitas Csapat

Illusztráció: Elena Helade & Johannes Mändle
https://unsplash.com