Óriásplakát javaslat: „Ha sietsz, menj lassan!”

Képzeljünk el egy óriásplakátot valahol az országút mellett. Semmi más nincs rajta, csak ez a négy szó: Ha sietsz, menj lassan!

Biztos vagyok benne, hogy sokan felháborodnának. Hogyhogy lassan? Hiszen éppen elég sokat vártunk! Tizenhat évet. Még mennyit kell várni? Nem lassúságra van szükségünk, hanem gyors változásra!

És igazuk is van. Magyarországnak valóban gyors változásra van szüksége. De nem kapkodásra.

A régi latin mondás (Festina lente) nem azt jelenti, hogy ne siess! Hanem azt, hogy ha fontos a cél, akkor vigyázz az útra is, amelyen oda el akarsz jutni. Aki hegyet mászik, tudja, hogy nem az ér fel leghamarabb, aki az első kilométereket a leggyorsabban futja le. Hanem az, aki nem fárad el félúton és nem zuhan le a szakadékba.

Attól tartok, ma sokan nemcsak a változást várják gyorsan, hanem a megváltást is. Egy választási győzelemtől várják a kánaánt. Pedig a kormányváltás legfeljebb a kezdet lehet.

Tévedés volna azt hinnünk, hogy Magyarország mai problémái kizárólag politikai problémák. Azok is. De ennél sokkal többről van szó. Megtanultuk, hogy mindig mások döntsenek helyettünk. Megtanultuk, hogy a problémáink megoldását mindig valakitől várjuk. Megtanultuk, hogy a politika helyettesítheti a polgári kezdeményezést, a közösségeket és a személyes felelősséget.

Ezeket a dolgokat azonban egyetlen kormány sem tudja helyettünk megváltoztatni.

Ezért nemcsak arra kell figyelnünk, hogy kik jönnek, hanem arra is, hogy mi magunk mivé válunk.

A következő években nagy lesz a kísértés. Sokan gyors igazságtételt akarnak majd, mások gyors eredményeket. Lesznek, akik türelmetlenek lesznek, és lesznek, akik csalódottak. Könnyű lesz azt mondani: mi már eleget vártunk, most végre rajtunk a sor.

Pedig a demokrácia nem a bosszú műfaja. A jogállam nem azért fontos, mert a barátainkat védi, hanem azért, mert az ellenfeleinkkel szemben is korlátozza a hatalmat. Ha ezen változtatunk, akkor nem egy új országot építünk, hanem csak szerepet cserélünk a színpadon.

Ezért kell sietve is lassan mennünk.

Lassan kell újjáépíteni az iskolákat, mert nemcsak új tantervekre, hanem új tanári kultúrára van szükségünk. Lassan kell újjáépíteni a közéletet, mert nemcsak új törvényekre, hanem új beszédmódra is szükségünk van. Lassan kell felépíteni a bizalmat, mert azt nem lehet rendelettel kihirdetni.

Aki gyors kánaánt ígér, az vagy nem érti a feladat nagyságát, vagy alábecsüli azt.

Ha valóban sietünk, akkor most kell nagyon vigyáznunk arra, hogy mit és hogyan teszünk. Mert lehet gyorsan választást nyerni és lassan elveszíteni a demokráciát. És lehet lassan felépíteni egy olyan demokratikus kultúrát, amelyet aztán nagyon nehéz lesz lerombolni.

Ezért szeretném egyszer valóban látni azt az óriásplakátot. Semmi más nem állna rajta, csak ennyi:

„Ha sietsz, menj lassan!”

Talán ez a mondat ma nem a türelemre, hanem a felelősségre figyelmeztet bennünket.

Fóti Péter

Illusztráció: luca-campioni-AT3C0Ka_QcQ-unsplash
https://unsplash.com